DAN DĂNILĂ
Született 1954-ben, Szeben közelében (Kiscsűr község). Költő,
műfordító, képzőművész. 1973-ban jelennek meg első versei. Kötetei: Dintr-un
sertar (Egy fiókból, 1993), Parcul salvat (A megmentett liget, 1994), Fals
tratat despre seară (Hamis tanulmány az estről, 1998), Poeme (Versek, 2000),
Neliniştea din cuvinte (Szavak nyugtalansága, 2004), Calendar poetic (Költői
naptár, 2006). Jelentősek Villon- és Rilke-fordításai. 1990 óta
Németországban él.
Részegség
(Beţie)
Mint bármelyik más, olyan ez az este,
egy zokogó angyal a vállamra borul,
egy kutya is a társaságom kereste,
én meg számolni kezdek bármit jámborul:
ujjakat, vágyakat, poharakat,
összeadom az almákat s a múló álmokat
a szemetet a vakokkal, meg a varjakat
az új könyveket a lomha holtidővel
a szomorúságot az égő szenvedéllyel
ahogy józanodom, a falon is átlátok,
látom a síró öreget s a gyereken a ráncot,
ellebegek a külváros fölött,
nyomomban ikonra illő szálló ködök
mint bármelyik más olyan ez az este
vésővel írom fel ezt a szívembe...
Költők kongresszusa
(Congresul poeţilor)
Mircea Zaciunak
Feltételezések születtek, bizonyítékokat tártak elő,
bőven idéztek a régi tanokból
és heves viták után a következő
általánosan elfogadott egyezség
született - a VERS nem más, mint:
egy fuvintás egy kristálycsőbe,
egy fényen túli pályán ívelő üstökös,
bolygónk Marson elrejtett növénygyűjteménye,
autista gyermekek titkos beszéde,
egy finomra őrölt tanagra szobrocska,
az antik hegedűk gyantás lelke,
egy fényimádó fehér vakond,
a da vincit megihlető felhő,
könnycsepp amelyben hajók süllyednek el,
monológ egy termeszbolyban,
egy gót betűkkel teleírt elefántcsontgolyó,
a szem sarkába rejtett példa,
mosoly, amelyen át sorban menetelünk,
szomorúság, amely magányunkban érint,
egy időfaló szöveggyűjtemény,
próféta, ki a feledés füvét osztogatja,
lekopott billentyűzet egy rejtjelező készüléken,
az álarcos ember szétszaggatta orchidea,
a trágyakastély fakírja,
egy faggatózó test nélküli fátyol,
bengáli tűztől reszkető levél,
száz évben egyszer nyíló kaktusz,
egy mindegyre elfelejtett álom,
egy vízitündér tisztaságú tó.
a küldöttek megkönnyebbülten sóhajtottak,
aláírtak és boldogan tódultak
az állomások, repterek, metróállomások,
taxiállomások, villamosmegállók, léghajók felé.
A vakolat meséje
(Povestea mortarului)
És a régi festményeké
sok-sok lapjuk hagyma héja
könny nélkül olvasandó
ím itt a tűzvész
és itt az árvíz
amott a pipázó bérlő
emitt a tízévenkénti
vályogunk
s mi közé keveredve
keringőzünk, csak táncolunk
egy holdvilágos éjszakán
Napok
(Zile)
Vannak napok amelyek új könyvekként
kinyílnak - puha borítók
vesznek körül kelet és alkony között,
széltében megméri testedet
szemügyre veszi mindenegy szenvedélyed
és szavak csúcsai közt meg-
feszítenek - ahol ritkásabb
a levegő, a dobhártya feszül
és a csend finom árnyalatú
árnyékokkal hangol
mikor becsukódnak, valami
megfoghatatlan arcon legyint,
akár egy utazás előérzete
és éjjel álmodban megjelenik egy lény
vállára omló suttogásaival...
Az iránytű
(Busola)
Még egy szigetem sincsen
hogy irigykedjenek rám a barátok -
hová meneküljek árulásuk elől?
az apró hiúságok mint a teknős-
béka tojások a parti fövenybe rejtve,
a sors mint eltérített repülő,
a könyvtár mikrochip a csuklómon
anyám hologramja az agykérgemen
felsebzett sarkam nem nyomja teher,
világcsavargó is lehetnék,
de az iránytű ismét megbolondult -
észak helyett keletet mutat
népi zenéjével,
s akár egy óriási rétes
hullámot vetnek szélei...
A tea szertartása
(Ceremonia ceaiului)
Nem látod meg a tavirózsa bölcsét,
a köszöntés helyett melledre szálló lepkét,
se a szót, e fájdalmas tetoválást
amint a papír hómezője felé száll;
babilonban szomorú betűt sepregető
örökké kételkedő a láthatatlan napfogyatkozások alatt,
egy pillantás - túl mély a sötét
azt hittem küldök neked egy könyvet
bánatodat beborítani jó legyezőt,
bár árnyékot vet
egyéb kérdések helyett
a nád velejében lassan terjedjen el
a sziget édessége hozzád,
másodperceket és csomókat írva le,
mintha felejtést ajándékoznának,
fekete vizet melyen át a pupillák mélyebbre
látnak minden lehajláskor,
a vízbefúlt álma,
zavaros gyűrű
amelyből nem szabadulsz,
korhatag fényében a növény lelke,
könnyek, színtelen mérgek
Cseke Gabor, translator